magyar  english 

Blog: fecske

Havanna lakótelep közepén a hentesboltban Kati előtt áll az idős néni. Kicsi testén vékony és agyonmosott ruha, feje beburkolva egy hatalmas, elnyűtt kendőbe. Májas hurkát kért.  Olyat, ami belefér 280 forintba. A hentes rezzenéstelen arccal csapott fel egy darabot a mérlegre, 340 forint.  A néni halkan, az okozott kellemetlenségért többször elnézést kérve mondta újra:  „280 forintom van.  …de ott látok egy kisebbet. Talán az… az biztosan jó lesz nekem! Megmérné azt is aranyom?”

Merev arccal, szó nélkül kerül fel az újabb darab a mérlegre és a rideg hang: 320!

Kati, mint aki most ocsúdott fel az embertelen jelenetből, sírással küzdve megszólalt. Adja oda neki. Kifizetem a hiányzó pénzt. A néni könnyes szemmel, hálát mormolva köszönte meg, tenyeréből lerakva a már melegre szorongatott aprópénzt, remegve megfogta  a papírba csomagolt kis darabot, majd picire görnyedve, lassan elcsoszogott. Kati fizet és 40 forinttal többet ad.

A másik oldalon várják és elfogadják a plusz pénzt.

Kifelé menet még mindig a döbbenettől lebénulva lépdel, amikor meglátja a törékeny alakot. Néhány méterrel arrébb, hideg kövön magányosan ül, fázósan  összegömbölyödve, kicsi kezével zsírpapírból lassan eszeget……………………….

 

Mikor meghallottam ezt a történetet, olyan érzés volt, mintha alaposan gyomorszájon vágtak volna. Döbbenetesen embertelennek tartottam és gondoltam azt, bárcsak hatalmam lenne és visszatekerhetném az időt. Odamennék abba az üzletbe … kenyeret is vennék a néninek. Aztán szavakkal is simogatva,  odaadó figyelemmel, visszafojtott sírással küzdve, megkérdezném ki ő, hol van a családja és másban hogyan segíthetnék neki, ugye,( könyörgöm!) -elfogadná?

Ezeken a gondolatokon töprengtem naphosszat, amikor is csoda történt. Kocsiban ültem, bámultam előre, amikor közel a havannához, megláttam az út mellett  egy beburkolózott kis emberkét. Fején kendő, vézna kis testével lassan araszolgatott…

„Ohh igen! Ő az! Meg van a Néni! J Köszönöm Istenem!”

Visszafordultam és a hirtelen megállásommal előtte, láttam rajta, egészen megdöbbentettem. Mielőtt bármit is mondhatott volna, megkérdeztem:  ő volt valamelyik nap a havannai hentes üzletben?  Szegénykém, csak nézett rám a hatalmas szemeivel és összekulcsolt kis apró kezeit maga előtt dörzsölgetve válaszolta, - milyen üzletben? Nem..ő nem szokott ilyen helyre menni. A helyzet abszurditása és a torkomban egyre növekvő gombóccal küzdve, elővettem zsebemből a már odakészített pénzt és a pici kezeibe nyomtam. Kértem, én kértem, hogy fogadja el és ne haragudjon, nem tudom megmagyarázni a helyzetet. Elindultam. Útközben pedig, elhomályosult tekintettel  gondoltam arra, amire az elmúlt napokban már többször is, hogy szívem szerint bemennék abba a hentes üzletbe és feltennék egyetlen kérdést az eladónak: tényleg nem lehetett volna 40 forintot „csalni”? Milyen kedvesen, emberségesen hangzott volna így: Jé, tényleg! De jó szeme van a néninek, ez pontosan annyiba kerül, mint amennyi pénze van. 

 

Tisztában vagyok azzal, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de én mégis fontosnak tartottam ezt leírni. Hátha Te Kedves Olvasóm, elmondod egy másik embernek, ő tovább adja, ő is … és ő is… Aztán pedig elérjük, hogy szépen és lassan, DE elkezd megváltozni a világunk!

Nincsenek hozzászólások.

* Név:  
* E-mail:  
* Üzenet:  
 
* Kötelező kitölteni.

2013 © budapesti-masszazs.hu - Professzionális masszázs - Budapest, XIX. Toldy u. | Minden jog fenntartva.